2024 Kővágóőrs

Tatai cserkészek felejthetetlen cserkésztábora 

Évek óta lassan hozzászokunk az egyre forróbb nyarakhoz. De tudjuk-e, hogy egy erdőben jó néhány fokkal hűvösebb a levegő még a rekkenő hőségben is? A nyár közepén, amikor a hőség a városokban már-már elviselhetetlenné válik, egy Balaton melletti kis erdőben került megrendezésre a tatai cserkészek kilencedik cserkésztábora. Hetven izgatott és lelkes cserkész készült már hónapok óta erre a nyári nagytáborra. A felkészülés része volt a a keretmese kidolgozása, cserkésztudás elsajátítása, valamint a programokon a gyerekek megismerkedtek az őrstársaikkal is. A nomád táborra ugyanis külön kell felkészülni, ide nem elég egy szokásos napközis tábori felszerelés. Tíz napon át az erdőben élni, mindezt villany, víz és mobiltelefon nélkül igazi kihívás jelent, de egyben hatalmas kalandok lehetősége is.

A cserkésztábor minden évben máshol van, idén Kővágóőrs mellett egy sűrű erdőben vertek tanyát a cserkészek. A tábor nem volt messze a Balaton partjától, így a jóleső fürdő nem maradhatott el a tábori programok közül. A Balatonfelvidékre jellemzően rettentően köves volt a talaj, ami egyben nehézséget jelentett a tábori építmények elkészítése során (például a latrina ásásakor), de ugyanakkor lehetőség is volt arra, hogy a cserkészek elkészítsenek egy remek agyagos kemencét. Több napig készült, de a tábor végére már finom pizza is sült benne a táborlakók nagy örömére.

A cserkészek őrsi sátrakban aludtak, amely mellé maguk építettek fából kötelekkel egy kis konyhát, asztalt, mosogatót . A főzéshez az alapanyagot központilag kapták a cserkészőrsök, amelyet utána maguknak kellett feldolgozni és katlanban az ebédet megfőzni. 

A természet közelsége mindenkire nagy hatással volt; a fák lombjai közt játszadozó napsugarak és az erdei ösvények különleges hangulatot teremtettek. A természet adta kihívást a sok lódarázs jelentette, meg az esti szúnyog invázió. 

A jól megszokott cserkésztábortűz helyett a tűzgyújtási tilalom miatt csak fáklyákat tudtak a cserkészek körülülni. De így is nagy élmény volt esténként együtt játszani, énekelni és a római korból vett történeteket hallgatni.

A tábor egyik csúcspontja a cserkészportya, kirándulás volt a közeli Csobánc várába. Az impozáns várromok között barangolva a gyerekek visszarepülhettek az időben, elképzelve a régmúlt idők lovagjait és csatáit. Az estét a vár falai között töltötték, ahol egyedülálló élmény volt a csillagos ég alatt aludni. A gyerekek számára ez a nap különösen emlékezetes maradt; a vár történelme és a táj varázsa, a napfelkelte, a szabadság érzése mély nyomot hagyott bennük.

A tábor utolsó napja gyorsan elérkezett, és bár a gyerekek fáradtak voltak, szívük tele volt élményekkel és emlékekkel. Az utolsó nap reggelén eső is érkezett, mintha az ég is siratta volna a sok-sok élményt és a búcsúzást. Az erdőben eltöltött napok megtanították a cserkészeket arra, hogy milyen fontos a csapatmunka, az önállóság, és hogy a természet közelsége mennyi örömet adhat. Ahogy a tábor véget ért, a cserkészmunka ősszel újra folytatódik és őrsgyűléseken találkoznak az ifjú barátok. Ősszel is lesz portya, kirándulás, számháború, és jövőre is lesz újra nagytábor. Az ismeretlen kalandokra megint összejön majd a 722. számú Öveges József Cserkészcsapat.

Köszönjük Tata Város Önkormányzatának támogatását, aki a Kulturális és Oktatási Alapon keresztül támogatta a táborunkat.

Köszönjük a Máltai Szeretetszolgálat adományait.

Köszönjük a szülők és támogatók segítségét.